A házi liszteske, vagy más néven az üvegházi molytetű, egy világszerte elterjedt és gyakori növénykártevő. Főleg a fóliasátrakat és az üvegházakat fertőzi meg, de a szabadföldi zöldségtermesztésben is előfordul, és nagy károkat okoz. A növényeket három módon károsíthatja a liszteske:
- A szívogatásuk következtében a növények legyengülnek és lassabban növekednek
- Vírusfertőzéseket terjesztenek, például a paradicsom vírusos betegségét
- A korompenész a liszteskék ürülékén alakulhat ki
A legtöbb esetben akkor vehetjük észre őket, ha megrázzuk a növényt, és a levelek aljáról elkezdenek repülni a fehér molytetvek.
A kifejlett, fehér színű állat 1-2 mm nagyságú, kicsi lepkére hasonlít. Egy nőstény több száz petét rak le, és az év folyamán több generációja is kialakul. A nyár második felében kezd el erősen elszaporodni, ezért fontos, hogy időben elkezdjük a védekezést.
Liszteske elleni védekezés
A védekezést minél korábban el kell kezdeni, lehetőleg akkor, amikor még nem rakott le sok petét a liszteske, mert a rovarirtó szerek csak a kifejlett egyedekre hatnak, a petékre, bábokra, lárvákra nem!
Ezért fontos, hogy megakadályozzuk a további elszaporodást. A leggyakrabban használt szerek a Mospilan és a Cyperkill, érdemes hozzájuk tapadásfokozót is használni, pl. Nonit nedvesítőt, hogy a leveleken ne csorogjon le a víz a permetszerrel együtt. Biológiai szerek közül a Neemazal és a Naturalis lehet hatékony.
Megelőzés céljából érdemes beszerezni és elültetni a kertünkbe a szilkesark (Nicandra physalodes) nevű növényt. 3-4 méterenként ültessünk egy-egy tövet, akár a szabadföldön, akár a fóliasátorban. A növény két méter magasra is megnő, virágai halványlila színűek, és a liszteskék számára visszataszító illatot árasztanak.
Képek forrásai: Flickr, készítője Scot Nelson (CC0 1.0 DEED) / Flickr, készítője gailhampshire (CC BY 2.0 DEED)